Bármilyen meglepő, elsősorban nem a kezünkkel írunk, hanem az agyunkkal. Így a kézírást sokkal inkább nevezhetnénk agyírásnak. Biztosan látott már a kedves olvasó szájjal, lábbal festő, író embert, és talán olyan ikerpárt is, akik teljesen egyforma testfelépítésük ellenére egészen máshogyan írnak. Ennek az az oka, hogy az írásunkat nem a kézügyesség, vagy a genetikai jellemzők határozzák meg, és még csak nem is a szoktatás, hanem a személyiségünk.

Agyunkban egy pici szerv, a talamusz cenzúráz és színez minden bejövő és kimenő információt: a benyomásokat, amik érnek minket, és a módot, ahogyan ezekre reagálunk.

Mind másként éljük meg a körülöttünk nyüzsgő világot, és mindannyian más módot találunk arra, hogy önmagunkat kifejezzük.

Érzéseink, gondolataink átszűrődnek mind a tartalom stílusán, mind a formai jegyeken. Ahogyan a gesztusaink, testtartásunk, beszédjellemzőink, kézírásunk is épp úgy tükrözi a személyiségünket.  A grafológus tulajdonképpen a mikro-gesztusok lenyomatát elemzi.

Ezért a grafológiát okkal nevezhetjük a kézírás pszichológiájának, a grafológust pedig íráspszichológusnak. A kézíráselemzést hosszú évtizedek tudományos munkája emelte a pszichológiában is egyre inkább elismert személyiségelemző eljárássá. Pszichológusok, pszichiáterek, neurológusok és grafológusok közös kutatásai adták, és még adják ma is e tudomány mérföldköveit.

 A módszer leginkább a személyiség egészét vizsgáló projektív tesztekéhez hasonlítható, ahol a papír, mint projektív felület kap szerepet, ahová önmagunkat „kivetítjük”. Hasonló elven működik, mint a pszichológiában a Koch farajz-teszt vagy a talán mindenki által ismert (tintapaca) Rorsach-teszt.

A grafológia tehát egy diagnosztikai eljárás, amely objektív módszerekkel elemzi mikro-gesztusaink lenyomatát a papíron. Emellett egyre gyakrabban alkalmazzák, mint terápiás módszert, mert ahogyan testtartásunk, gesztusaink tudatos használata, tudatosan használt írásképünk is visszahat a személyiségünkre, formálja azt.

Nem a kezünkkel írunk. A lelkünk formálja a betűket. Ha meg tanulunk olvasni a sorok között, olyan készségekre, energiaforrásokra, lehetőségekre bukkanhatunk lelkünk mélyén, amikről nem is sejtettük, hogy léteznek, és olyan félelmekkel számolhatunk le, amik ellen régóta hiába harcolunk. A lelkünk felfedezése kalandos út, amelynek végén az önismeret és a helyes önértékelés a jutalom. A grafológiai mélyelemzés „csupán” egyszerű térkép ehhez az úthoz.